A gyógytornász feladata az életminőség javítása. Célja minden esetben a normál működési funkció lehető leghamarabbi visszaállítása, illetve a fájdalom megszüntetése, akár gyógyászati segédeszközök használatával is. Ráadásul a pácienseket, akik komoly fájdalommal járó, fizikai életminőségre kiható problémával küzdenek, valóban nem érdekli a módszer, csak a gyógyulással járó eredmény. Mivel hazánkban még nem igazán elterjedt a prevenciós gyógytorna alkalmazása nem árt, ha tisztában vagyunk a látványos, vagy éppen sokat emlegetett módszerek hátterével, hatékonysági területével.

A gyógyító céllal alkalmazott fizioterápia módszereit többnyire az ókori Kínába vezetik vissza, de Indiában például a jógát és az ehhez kapcsolódó rendszereket nevezik meg forrásként. A légzőtornát pedig, már az ókori görögök is ismerték. A középkor rövid testsanyargatása után, a figyelem újra az ember felé fordult, így az elkövetkezendő évek, évszázadok mind-mind fontosnak tartották a terápiás mozgást. Ma már a sok ismert módszer mellett komoly oktatási tananyag a manuálterápia, a kineziológia, a patokineziológia, a lágyrészmobilizáció és a biomechanika is, illetve maguk a gyógytornászok is választhatnak a szakirányú képzések között.

 

 


 

Share